Dr. Szabó Erzsébet - Emlék
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Csak Nőknek!
Versek
Pályázat
Emlék
Anyám ott ült a kisház előtt,
míg a hinta velem magasra szállt,
s mint a viharleső, árgus szemekkel
figyeltem arcának minden mozdulatát.
Tűbe fűzött, hogy szakadt ruhámat varrja meg,
mikor a híd felől egy csobbanás e szándékát akasztotta meg.
Egy ember ugrott a vad folyóba, örvények közt siklott tova.
Anyám kezét ölébe ejtve sóhajtott nagyot:
„Istenem, az ember mért ily ostoba?”