Írta: Haranghy Géza
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 273
DOMENIKOS
Ki nagy volt, és nemes,
azt körüllengik szelíd, fájó sóhajok…
…azt is mondták, egykor,
Isten fiaként jött közénk a krétai,
kinek csak neve volt, „A Görög,”
de, bárhogy lett-légyen is,
neve, „El Greco,”
már örök.
Krétától, Velencén, Rómán át
festette útját spanyol honig
az ég keze,
hogy művei tehessenek tanúságot,
amiként a nap is látja a világot,
úgy fesse, fájja, lássa
e létet:
a küzdést, a szent szenvedést,
a ragyogást és elmúlást
a sötétség és a mennyek fényei között.
Azt mondták:
Isten küldte őt közénk,
és mi láttuk, és lássuk! hogy megtapasztalta
mindazt, mi embert, emberré tesz:
hogy, ég és fáj a nyugtalan remény,
hol feltörve már, „Az ötödik pecsét.”
Doménikos Theotokópoulos (El Greco): 1541-1614