Írta: Nagy Andrea
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 294
Dolce vita (Francesco Petrarca-hoz - 2013)
Mester, tán nem lett volna jó megérned,
ha imádottad szívét megnyerted volna,
s korszakod megannyi szerelmesének
vallomásaiból hiányoztál volna.
.
Ahogy te, sokan úgy kezdtek szeretni.
Sóhajaid, könnyed varázslatától
nem tudott, nem is akart szabadulni,
akin igazán sebet ütött Ámor.
Számolatlan kínban született, csendes,
türelmesen készülő alakulás -
milyen a szenvedély, ha suttog, kedves
Mesterem, te tudod ezt így, senki más.
S fájdalmad vigasztalóan édes,
s mintha a boldogság lenne sorscsapás.