Doktor Pi
Írta: Somogyi Feri
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 241
Doktor Pi
Doktor Pi
Az orvosom szerint erősítő injekcióra van szükségem, ezért hetente el kell mennem hozzá, és ő beadja. Ezerötszáz forintért. Számlát is kapok róla. Hazafelé mindig azt érzem, egy kicsit jobban vagyok. Ilyenkor a boltban is többet vásárolok. Vidámabb az élet. A barátnőmet is jobban elviselem, aki minden délután felhív. Szerinte minden egyre rosszabbul működik, drágább és elviselhetetlenebb. Már a közös sorozatunk sem tetszik neki, amit mind a ketten nézünk a híradó előtt. Tényleg unalmas, hogy olyan szereplők vannak benne, mint amilyenek körülvesznek a való életben. Egyértelmű, mit kellene tenniük, hogy jobb legyen az életük, de ők mindig a rossz utat választják. Bélámmal ezen milyen jót kacagnánk. De már egy ideje nem kacagunk. Csak én mesélek neki, ha kimegyek hozzá. Tudom, mit mondana. Legyek boldog és vegyem könnyedén. Úgy lesz.
Az orvosom javaslatára elmentem egy magánrendelésre. Kivizsgáltak, és azt mondta az intézet vezetője, doktor Pi, hogy lenne egy kísérleti gyógyszer, amit naponta kellene szednem három hónapig, aztán megbeszéljük az eredményeket.
A kúra ingyenes, de nyilatkoznom kell, hogy saját felelősségemre vállalom. Nem ismerik a gyógyszer hatásait, de ha beválik, emberek millióin segíthetek.
Rajtam nem múlik. Szedem ezt az antracit színű pirulát, de nem érzek nagy változást. Egy kicsit gyorsabban szeletelem fel az uborkát, hamarabb elmosogatok, de aztán semmi. Talán annyi, hogy most már délutánonként sétálok egy kicsit. Egyedül, mert a barátnőm azt mondja, neki mostanában zsibbad a lába. Semmi baj, úgysem bírná az iramot. És Kőbányáról a Sashegyre úgysem jönne velem. Ahogy úszni sem. Meg tájcsizni, végbordozni, tékbollozni sem. Azt már el sem merem neki mondani, hogy a kerületi kézilabdacsapatban egy hete már én vagyok az egyik átlövő.
Doktor Pi szerint ez már haladás, örül, hogy lejárok ökölvívó edzésekre, és hogy megjavítottam a súlylökés hazai rekordját, de látom rajta, valami nincs rendben. Úgy gondolja, veszélyesek a mellékhatások. Túl vidám és derűlátó vagyok. Valamint hozzá is eljutott a hír, hogy készülök a K2-t megmászni, és jelentkeztem a kínai Mars-expedícióra. Doktor Pi a feje búbját vakarja. Felvilágosít, ez a gyógyszerkísérlet nem teljesen legális. Jó lenne, ha egy kicsit visszavennék. Legyek olyan, mint az átlag. Talán egy kicsivel jobb. Az még belefér. Ezek után már el sem merem neki mondani, hogy két dobermannt tartok az erkélyen, egy gorillát a nappaliban, és egy jegesmedvét a fürdőszobában. Úgy érzem, kell a társaság, akik erőt adnak nekem.
A barátnőm mostanában egyre jobban elkeserít. Azt mondja, hencegek. Rosszabb vagyok, mint a sorozatunk szereplői. Azok kiszámíthatóbbak. Nem javulnak meg, nem jönnek helyre a dolgaik, de átlagosak. Nem bírom hallgatni, inkább adok neki a gyógyszeremből.
Ez, mint kiderül, nem volt jó ötlet. A barátnőm már másnap lebetonozta a házuk udvarát, és vascsövekből összehegesztett egy kosárlabdapalánkot. Azóta a környék fiataljaival pattogtatja a labdát minden délután. Emellett súlyt emel és diszkoszt vet. Ha marad még ideje, gyomlál, ültet. Lassan az egész kerületben.
Nagyon gyanús nekem ez a dolog. Egyre ingerültebb, ha nem akarok adni neki a pirulámból.
Mondom, írasson fel ő is. Erre vicsorog rám, mint a dobermannjaim. Ők is idegesek. A gorillát és a jegesmedvét beadtam egy állatkereskedésbe. Nincs türelmem hozzájuk. Készülök az Amazonas őserdejébe.
Doktor Pi le akar beszélni. Azt mondja, betiltották a gyógyszert, nem tud többet felírni.
Sajnálja, mert ígéretesek az eredmények. Kíváncsi, mit okoz az elvonás.
Mit okozna? Semmit.
Egy kicsit lassabb lesz a mosogatás, lemondok pár edzést, de amúgy nem lesz változás.
A barátnőm miatt jobban aggódom. Ő már kínjában a híradókat nézi, meg a beszélgetős műsorokat. Azt mondja, mindenki hazudik.
Nekem erre nincs időm. Figyelem a hangosbeszélőt. Már háromszor hívták a brazil gép utasait, de nem mozdulok. Nem tudok. Egy hete nincs pirulám. Pedig a napokban találtam egy táplálékkiegészítőket árusító kereskedésben egy teljesen ugyanolyan kiszerelésű gyógyszert, mint amilyet doktor Pitől kaptam.
Sajnos csak külsőleg hasonlít az antracit kapszuláimra. Beszedtem az egész tégellyel, de semmi. Gyorsabban számolok, értem a kormányprogramot, és megterveztem a következő olimpia megnyitójának a látványtervét, de tudom, nem erre van szükségem. Az erőmet kéne visszanyernem. Hinni, hogy meg tudom verni, legalább a barátnőmet, egy közönséges banyatankhúzó versenyben. Esélytelen vagyok. A múltkor még az ugróiskola első kockájába sem tudtam beugrani. Lebénultam. Végem van. Nem láthat így a világ. El kell utaznom. Az Amazonas őserdeje jó lesz. Ott el lehet bújni a külvilág szeme elől. A barátnőm pedig menjen el a háziorvosunkhoz, és adassa csak be újra az erősítő injekciót, hetente ezerötszáz forintért.
Én biztos nem fogom. Nem adom fel. Megyek Dél-Amerikába.
Csak fel tudnék jutni valahogy a gépre…
Elhangzott a Hetedik A Bátrak Viadala c. rendezvényén