Diófa a bajai könyvtárkertben
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 741
Diófa a bajai könyvtárkertben
Szelíden pusztul már évek óta szegény,
a madaras könyvtárkert békés méltósága;
mégis boldog, mert ünnepek idején
színpad fölé sátoroz lombjának árnya.
Diófa létére a kultúra kedvese,
két rendezvény közt itt békések a napok;
de ha dalol és zeng a szó vagy árad tiszta zene,
a színpad is örül, hogy itt tölthet pár napot.
A kertben barátkozik a csend és az ének,
madárdallal flörtöl a jámbor nyugalom;
szép eszméket cserélnek vágyak, remények,
idilli e rend, nem harsány hatalom.
A fa tövében pihen olykor egy-egy árva,
a diófa ilyenkor mintha lenne isten;
gondolatát vezérli, templomát vigyázza,
s az áldott így megnyugszik, semmi baja sincsen.
Könyvtárkert, ünnepek, barátok és kedvek,
minden csakis szívből jött, vers, zene, Hamlet;
Csengettyű itt mondta el az Őrizlek verset.
Akkor nem sejtettem, mára a múzsám lett.
Békére vágyom már örök idők óta,
költőként álmodom jelenről és múltról;
békét akar szintén e kert s a diófa.
Mondjon le a világ minden háborúról!