Írta: Paál Marcell Hesperus
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 245
DIALEKTIKA
Talán az erdők őrzik még;
valaha más volt az ember,
s a fák, akár szelíd remeték
dacolnak azzal, hogy minden
megváltozott, amihez hozzáért,
amit magának képzelt
vagy elhozott, s egyre
hosszabbak lettek a kietlen,
önző, nehézkes telek,
melyek után csak küszködni
bír a beteges tavasz, úgy,
ahogy önmagától szenved
a tébolyult elme, hűtlen
valóságokba gabalyodva.
Így vergődnek át a hízásra
hajlamos idő megannyi
pórusán az évszakok.
Így görnyed majd vissza
a föld az égre, s talán
marad valaki bölcs,
hogy akkor megértse;
a mindenség szabadon
lett más, csupán az ember
nem változott.
.
/2021.01.18./