Desencajonada
Írta: Tépő Donát
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 232
Desencajonada
A szabadság elázott kürtőkalapján át süllyed az ország,
tovább vonulnak lám győztesen kastélyuk felé a farkascsordák:
felkoncolt birkák cefréznek be, s várják a szép tavaszt.
A város főterén övön aluli szökőkút áll, mint bálvány,
az aranyjárdán kartácsok közt felhízott gőg járkál: bár
csuklyát húznak ránk, de végül mégis a nép szavaz.
Hisz guttapercsa arcukat sztornírozva már reggel hazudnak,
tetteik montírozva sopánkodnak el, a botrány, ha duzzad:
életünk kilazult fafurdancs, és mindig végszavaz.
A pendelyített negédesség az ünnepeken, mint gyenge Shivaratri,
határokon átráncigált képmutatást szeretne itt tartani:
üzemel hát a siffentyűs pázsitlocsoló.
Néhányan megveszik, mások kisujjból kirázzák a kiskirályt,
utcák és csíkok mentén jár nekik a full extrás Szitigájd:
arcukra esténként kiírják, hogy „This is my shit” - olcsón jó
a gazdagság itt, a szegénység meg csupán Laissez Faire,
ezek után nem tudod, hogy Jézus jön, vagy Lucifer:
csak egy kósza penészfuvallat kísér el.
S ha nem marad más, magamat súrolom meztelenre,
az igazságot már úgyis a por belepte: