Délibábos
Írta: Szöllősi Bernadett
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 229
Délibábos
Délibábos órákon néha álmodik a lelkem,
olyan hetekről, ahol nincsenek hétfők,
arról, hogy aki meghalt, nem is igazán ment el
és, hogy a szív vadvirággal benőtt szürke térkő.
Délibábos órákon néha álmodik lelkem,
arról, hogy az ősz egyszer nem lesz szomorú,
arról, hogy ha akarom, még kínálhatlak hellyel
s hogy nem a te sírodra kerül idén a koszorú.
arról, hogy az ősz egyszer nem lesz szomorú,
arról, hogy ha akarom, még kínálhatlak hellyel
s hogy nem a te sírodra kerül idén a koszorú.
Délibábos órákon néha álmodik a lelkem,
hogy milyen büszke lennél: az enyém, mind a három!
És én minden nap hívlak, már harminc éve, hogy vedd fel,
de ma is megbocsátom, hogy fent nem csöng ki a számod.
hogy milyen büszke lennél: az enyém, mind a három!
És én minden nap hívlak, már harminc éve, hogy vedd fel,
de ma is megbocsátom, hogy fent nem csöng ki a számod.