Dali levelei
Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 305
Dalí levelei
elcsábított hogy beleforgasson magamba
Salvador-Dalí-mázba forgasson
engemmé tett az isteni NŐ
óriási négyzetrácsos lapáton
párzó kések voltunk szeretők
sikolyokra hasadt a hajnal
mikor lefutottunk a partra
meztelenségünkkel összekaristoltuk
az álszent halászfalut
egy kavicsra álltam
visszahajtogatott szárnyaim kibontottam
emelkedésem képe bennem tükröződött
könnyű tollak
asszonyom érintései suhogtak
szálltam
*
ma megpróbáltam verset írni
miközben Gala körbe-lüktetett
betűket róttam szoknyaszélre
A-tól Z-ig néztem körhintaszékeket
még alig volt hajnal ám délután lett
mert az piroslón izzik (asszonytenyér)
és azon másként sülnek a napi tervek
(az állvány földőlt a vászon fehér)
s én néztem amint pillái lehunyva
(válla csípője combja hogy mondjam el)
aludt elomlón mint ki beleunva
a kéjbe párnák békés völgyében pihen
mint aki nem akar mást csak szenderegni
testünk-pattintotta ős-szikrák alatt
éppen a spalettát próbáltam résre nyitni
mikor Gala ismét átfonta nyakamat
*
nagy kék és általános
hetek után tegnap
a kikötőben három tervem kihajózott
nem tudom visszatérnek-e az útról
(pedig a tenger is az én ötletem volt)
most távoli sirály röptéből engem aláz egy részeg augur
miközben nekidőlök a sziklának
melyet belülről Jézus próbál
Máté evangéliumába lökni
dőlök
furcsa nem emberi szögben látod ez az
ami leírva is elég hülyén néz ki
90 fokos élet
*
jégeső vagyok
mit sem használ ellenem esernyőm
hiszen saját zuhanásom tovább darabol
apró meghatározhatatlan részletekben hullok
de ki látja mindezt ebben az éjszakában
mikor denevérek Top Secret röpte is
kifecseghető
*
Anyám
ki tudja mikor és hol
épít mólót és nem hidat
jaj
én a Te égre-tárt
tenyeredből hullottam ide
a Te kétségbeesett fohászod
vagyok mit velem kértél értem
hogy legyek fogaskerék
mások egyszeregyre-járó gépezetében
Anyám
mégis szögletes kerék lettem
idegen nékem a gurulás
szállok
hús-vér-por vagyok
a mindennapi szélvészek közepette
ne imádkozz értem Anyám mert
gyönge vagyok és meghalnék
összekulcsolt kezeid satujában
látod itt van nékem a másához-hűtlen
asszony kinek az öle tűz és szava
lajtorja önnön padlásom előtt
*
tegnap a játszótéren
(mozi helyett oda járunk)
órákig néztem amint
le-föl le-föl lágyan
Voltaire vigyora libikókázott
Gala mosolyával
s bár a nappalt piros téglákkal
a délután már befalazta
mégis ablak nyílt az égre
a csönd hóna alól kigördült
egy csillag s mint 1929 éve
fölsírt a Csecsemő
József bennem esett térdre
ma mégis tépőfogakat festettem
a bárány tekintetébe