DAL A FALAKRÓL

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 260

DAL A FALAKRÓL

Nyugalom és lelki béke,
harag széle, végvidéke,
gondolatok édessége,
teli zsákba belefér-e

a mindenség vagy a semmi,
az egyiket elfelezni,
a másikba beletenni,
nem is kell több, elég ennyi.

Tiszta kétely és bizalom,
egyik átlát a másikon,
másik átfúj az egyiken.
Szól: „Itt hagyom.” Szól: „Elviszem.”

Ez is igaz, az is igaz.
Nem közöny ez, lelki tavasz.
Nyugtalanság már nem havaz,
a nyugalom száguld, azaz

átalakul békességgé,
földi súllyá, lelki léggé.
Most töprengek, hagyj magamra!
Olyan vagyok, mint egy kamra.

Titkot tartok polcaimon,
egem fátyol, rózsaszirom.
Ha a falat nem látjátok,
bennetek van, ti hoztátok.