Cukortalan bácsi
Gyakran találkoztam a kisfiúval. Táska nélkül járt a kisegítő iskolába. Kezében csak egy gally volt, azzal hajkurászta a nyomába szegődött kutyákat, a putritól az oktatás fellegváráig. Télen is kiskabátot hordott. Taknya, nyála egybefolyt.
– Bácsi, nincs egy százasa? - szólított meg néha.
Ha morcos kedvemben talált, azt mondtam neki, kérj apádtól, ha nem, csak annyit vágtam rá, hogy nincs.
Egy nap megint szembe jött velem. Gondoltam: szokás szerint kunyerálni akar. De nem. Cukrot szopogatott, és a zacskót barátságosan felém nyújtotta:
– Kér egy szemet, bácsi?
– Kösz nem, lyukas a fogam - feleltem megsemmisülten.