Csípős üzenetek

Csípős üzenetek (ez a 3 vers külön jelent meg)

Egy online netszatírra

Most kérkedik, hogy térdéig sem érek,
ki nemrég buzgón nyalta volna talpam,
s a neten trendi cuppogó talajban
csúszott-mászott, mint irodalmi féreg.

Hogy eltapossam, nem vitt rá a lélek,
bár (nem tagadom) volt, mikor akartam,
ha ágyékát egy laptoppal takartan
kínálgatta a kékharisnya népnek,

vagy ihletért a hold képébe révedt,
s a kamunickációs zűrzavarban
tangákig csordult szájából az ének.

Iszom söröm, s találgatom magamban,
szerelmes verset ma még hányan írnak
e mindörökké online netszatírnak.

Ugyan, nagyúr

Ugyan, nagyúr, az Ön bocsánatát
kérnem minek, hisz százszor többre vitte:
csak Önt emelte halhatatlan szintre
a fa körül kelt varjúkárogás,

hőssé avanzsált, mártírpózba állt,
s magát költőknél költőbbnek tekintve
mutathatja, hogy nem hajlik gerince,
és hány érdemrend még, ami dukál.

Itt lázítottak mások is, nagyúr!
S az irodalom kivetette őket,
és elvesztették egzisztenciájuk,

és legtöbbjük a kerekek alá hullt,
vagy túszaivá lettek az időnek.
Hol zsarnokság van változatlanul,
ott azt szolgálja már Ön is, nagyúr.

Hitel

A lázadást a bankománok ellen
egy gyermek kezdte, csak egyetlenegy.
S bár nem tett kárt a nagy portálüvegben
a kis kavics, mit dobott, egyre megy.

Hisz nagyobb bajt is okozhatott volna!
Az „emberiség” kivetette őt,
s a nevelési elvet megfontolva,
egy sorozatot rögtön belelőtt.

Majd médiahírt konstruáltak róla.
A diktátor úr (szerény, tiszta jellem)
a gyászoló családot felkarolta,

kaptak hitelt, járhattak templomokba
(az Úr kegyelme mindig véghetetlen),
és törleszthették hosszú részletekben,

hogy lázadtak a bankománok ellen.