Csillagzubbonyában
Írta: Tóth Olivér
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 203
Csillagzubbonyában
mire vártál ha vártál a valaha lett holnaptól öröklött jó
most a tegnapoktól szivárgó zajod gyáraidban munkás
robotolt báránycsordától farkas szíved is hiába kutyaól
engedelmes arcodra képet mutatsz mindenki tudja jól
göncöleiből szekrényeidbe zsúfolásig pakol az égi akol
látomásaid köré gyűlt siratóasszonyok szaftos cafatok
gyászukat tépik idővel kivetkőznek az ébenéjből mint
legyek zümmögnek sírgödröd szélére taposott feleid
rendetlenségek gyerekvirgoncsággal a vívott csendek
majd hiányukban való játékaikért sírnak por-rokonok
szerettek mégis idegennek vallott tábortükreik előtt
tüzeknek kínálták porcikáid a hajnali havazás fagyában
törött ablakszárnyaik gyászodra nyílt gúnyjaik mellek
járdaszélig csüggő kebeltejét kiisszák az árokszépek
kóborsebeiktől árvák és szeretetvadászó kegyetlenek
elsiratnak és megfosztanak hajadtól álságos könnyeik
újra nősült vágy férjhez megy minden örömös özvegy
nyelvüktől nyúznak és fényképeidet halotti maszkjaid
belsőzsebükbe törik porcelánságaik szájszegleteikből
elhordoznak majd virrasztáskor félnek tán kimondani
kapuiktól mint az égiek halálkor papot hívatnak ríva
sekrestyés ember zsoldjáért a részvét harangjait húzza
falaikat koszorúk gyötrik és kikacagnak a vidám árvák
egyenlítőim csatos nadrágszíjak víg mezítelenségükön
télhideg pirult arcukra várótermes csillagzubbonyában
mire vártál ha vártál a valaha lett holnaptól öröklött jó
most a tegnapoktól szivárgó zajod gyáraidban munkás
robotolt báránycsordától farkas szíved is hiába kutyaól
engedelmes arcodra képet mutatsz mindenki tudja jól
göncöleiből szekrényeidbe zsúfolásig pakol az égi akol