Csillagom
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 219
Csillagom
Csillagalomban bújt el az Isten,
Lüktet a Vanban, lüktet a Nincsen.
Zizzen a Lét, ha mozdul a kérdés,
Csúszik elő a csendből a kétség.
Tágul a tér, de áll az idő már:
Pillanatokból végtelen oltár.
Lepke a test, ha lélek a szárnya,
Hullnak a színek benned a sárba.
Bomlik a nappal, érik az éjjel,
összekeverhetsz földet az éggel.
Tükre a múltnak, éteri képe:
Fénnyel üzen az űrnek a széle.
Csillagalomban bújt el az Isten,
Lüktet a Vanban, lüktet a Nincsen.