Írta: Nagy Antal Róbert
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
Csillagom
Égi kútba hajtom az arcom,
szép felhőkre feszítve tartom.
Csillagom süt, kenyerét osztja,
számban olvad a fényes ostya.
Fénykardommal sújtok a rosszra.
Csillagom süt, éget kormosra
minden gyarlót, gonoszat bennem.
Jóra csábít, szeretőm, szentem.
Csak a vágyam, akár a szomjam,
nem lankad el szájban, se húsban.
Vadul török, nedvére nedvvel.
Csillagom kér: Gyújts fényt, vagy vedd el!
Vére a bor, teste a kelyhem.
Részegedj le, igyál ki engem!
Csillagom él, beragyog mindent.
Nem mondja: Nem! Nem ismer nincsent.
Múltam törzsén jövőmet hajtom.
Az Úr szólít, hangja a hangom:
Láncokból kell csokrokat kötni!
Óriás légy, ne létben csöppnyi!