Csillagok útján

CSILLAGOK ÚTJÁN

/ Bihari Puhl Levente azonos című művéről /

A csókot álmodó véges végtelen
ritmus-ragyogással szelídült
harmat-léptek éneklő csendjébe.
Én pedig, a kóbor árnyék,
az áldott árva, dadogtam valamit
messzi hárfák tétova húrjaival a számban,
mintha szerelemre vágynék;
miközben öröm-gömbölyítő,
százszor visszatérő édes suhanás
lebegett a csillagok útján
mint isteni szándék.
Kérdésként magamba csíptem:
mi az, amit látok, mi az, ami van,
de a csillagok útjának
karcsú végtelensége elnyelte szavam.