Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 354
Csillagfényszonett
Bárhol, a világnak bármely féltekén
homályban kallódva gyakran ráébredsz,
kalandos életed nem lovagregény,
a hős nem mind nyer, s a többség mindig veszt.
Vesztes szíveden a kéreg bár kemény,
de apád s anyád soha nem feledve,
csillagok ők az emlékezés egén,
ahol sós fényük könnyed is lehetne.
Eszmélésed óta mindig ott vannak
(mint szülői házon a kitárt ablak,
amin kitekintve várják a fiút),
üres zsebekkel is tudod, gazdag vagy,
fényük ezüstje a záloga annak,
szürkületben is lásd, hol az a kiút.
Korábbi megjelenés: Irodalmi Rádió: Álmodból fogantam /antológia 2018/