Csendem
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 91
Csendem
Ezt a csendet te loptad belém,
a néma bánatot,
mely észrevétlen öl.
A Duna sodor így
hordalékokat,
ahogy játszik velem
a lét szüntelen,
kitörölhetetlen hiányoddal.
A szenvedésre lepleket borít
a hétköznapok
mindennapos nyűgje,
a hasznosnak vélt percek
folyton üzött másodpercei,
a tovább gondolt, majd
elvetélt remények,
csak ez a csend,
csak ez maradt enyém.