Írta: Arany-Tóth Katalin
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 351
CSEND-ÉLEK
Kérdés
Halandóságom
lépéseitől csak azt
kérdezem: meddig?
Terhek
Lábaid elé
rakom le köveimet.
Már túl nehezek.
Fénykereső
Gyújts lelkedben fényt!
Eltévedtem a sötét
hallgatásokban.
Medál
“Utolsó esély”-
felirat a nyakamban.
Ne hagyd leesni.
Úton
Születtem - (f)élek.
Valamiért így hozta
a sors. Feladat.
Vágy
Elfáradtam már.
Örök álomra vágyom.
Fáj az ébredés.
Tükröződések
Riadt szemedben
ma visszatükröződött
a rémületem.
Függésben
Elengednélek,
de túl erős kötelek
tartják a reményt.
Útlezárások
Az utat járjuk
váltott lemaradásban.
Várjuk be egymást!
Időzavar
Emlékek között
keresem boldogságom.
Üres a jelen.
Kétség
Bizonyosságok,
gyanakvó mozdulatban:
bizalomhalál.
Állandóság
Sötétedik. Te
vársz, én várlak. Állandó
fény az ölelés.
Másképp
Sokszor kevés az
érintésed. Néha sok.
Nézz a szemembe.
Hitkereső
Elfogadtam már:
minden nap kín. Vagy csoda.
Hitért koldulok.
Búcsú
Köszönök mindent.
Az út végére értem.
Ne keressetek.
Vezeklés
Hazugságokhoz
celebráltam a lelkem.
Égni akarok.
Téboly
Megtévesztettség
hálójában vergődöm.
Kezed torkomon.
Stop
Piros fényjelzés:
megállt az idő veled.
Utolértelek.
Ki nevet?
Töréspróbáink
kudarcát idegenek
kacagják. Vicces?
Elég
Gyűlölök félni.
Áttáncoltatok rajtam.
Élni akartam.
Vála(s)sz
Menni? Maradni?
Gyávaság, vagy bátorság?
S ezt ki dönti el?
Tükör
Néztem a hátát.
Széles, akár az enyém.
(Csak tükör vagyok.)
Útravalód
Vidd magaddal mind,
amit összegyűjtöttél.
Átkot, s gyönyörűt.
Megváltás
Míg éltem, féltem.
Már nem vágyom másra, csak
bátran meghalni.
Szaggatott jelek
Depresszió. Így
kezdtem el írni. Verset.
Túlélni. Magam.
Tündérkert
Virágos ágak,
napfény, mosoly, szerelem:
illanó csodák.
Azonosság
Megbántottalak.
Nem vagyok tökéletes.
Ahogy senki sem.