Családregény
Írta: Péntek Tamás
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 149
Családregény
- Fantasztikusan néz ki és micsoda illata van – lelkendezett Paolo a fazékba kukkantva – mi ez? Novella?
- Dehogy. Azt gondoltad csak egy tárcát dobok össze neked, amikor ennyi ideje nem találkoztunk? Családregény – válaszolta elégedetten Pasquale - már egy hónapja rotyog.
- Akkor ezért ekkora adag? Megkóstolhatom? – kérdezte Paolo és a választ meg sem várva beledugta a kanalat. – A prológus érdekes. Mi ez a furcsa íz benne?
- Az ifjonti hévre gondolsz? Marcello fiam köpött bele. Vagy az éles társadalomkritikára? Azt a piacon szereztem.
- Ígéretes. Elsőre nehéz ilyen jót főzni – áradozott tovább Paolo.
- Ah, ha tudnád hányadszor próbáltam. Legutóbb is jól indult, de megvágtam a kezem karakterpucolás közben és skandináv krimi lett. Alig tudtam elsózni az egyik álnevemen.
- Érdekes az első fejezet. Mintha Marcellot kóstoltam volna, ennyire hasonlított a gyerekkorotok? – Paolo észrevette, hogy a fia említésekor Pasquale szemébe könny szökött.
- Mi a gond, valami rosszat mondtam? Nem akartalak megbántani.
- Nem, dehogy, nem veled van a baj. Csak tegnap Marcello elém állt és közölte, hogy randizni fog. EGY LÁNNYAL! Hetero. Az én fiam!
- Nyugi, ez azért nem a világ vége. Más fiúkról is hallottam már, akik a lányokat kedvelik. Attól még ugyanúgy szeretik őket a szüleik.
- De mit fognak szólni a művészbarátaink? Összesúgnak a hátam mögött. Ki fognak utálni az írószövetségből is. Arról nem is beszélve, milyen nehéz élete lesz heteroként. A végén még családot is akar. Gyerekeket, érted? Még mindig ízlik? A sznobisztikus bukéhoz eljutottál már? Belefőztem az első Cerrutti nyakkendőmet is.
- Sznobisztikus? Nem is tudtam, hogy van ilyen szó. Zseni vagy Pasquale. Kezdek jóllakni. Amúgy Stefanonak is vannak unokái és elég boldognak tűnik.
- Stefano? Ne is említsd. Azóta csak Boggio e Babocca olvas, meg Anna, Pietro, Gregoriot. Mesekönyvet is akar írni. Ezt a sorsot szánja nekem is ez a fiú? Az anyja tehet mindenről! Minek ciciztette annyit? - Pasquale keze ökölbe szorult.
- Nem lehet valamit tenni ilyenkor? Érzékenyítő iskola? Dráma szakkör? Rózsaszín ruhák?
- A pszichológus szerint ez nem gyógyítható, el kell fogadni. De én még nem adtam fel. Holnap megnézzük együtt a Túl a barátságon-t. Szedhetek még egy kicsit? Ez már az életközepi válság rész, érzed?
- Határozottan. Ez a kesernyés íz eltéveszthetetlen. Ez a csípős, amire ráharaptam, egy megcsalás volt? Happy endet raktál bele? Bocs, nem tudok annyit szedni, hogy kiderüljön.
- A vége még nincs kész. De majd szólok, hogy milyen lett. Azt nagyon el lehet rontani.
- Te, mit szólnál egy kis mágikus realizmushoz? Ha elég baloldali ideológiát főzöl bele, talán az segít rajta és visszatéríti Marcellot a helyes útra. Aprítsak egy kis La Repubblicát bele?