Írta: Kolumbán Jenő
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 824
Csak a perc
Ballagok a meleg nyárba...
Tudsz te engem még szeretni?
Te elképzelt könnyű álom
elindulsz engem keresni?
Vakon, bután, botorkálok,
a napfény talán megtalál,
magas sziklán ha megállok
meztelenné lesz ez a táj.
Csontvázig levetkőztetve
minden szép percnek szégyene,
és már régen elfelejtve
az eltelt idő lényege.
Céltalan patakként folyik
az idő. Néma álmodás.
Tenyeremben búsan bújik
az egyedül várakozás.
Kis kezedről lepke rebben,
szívemre ráesett egy kő,
életre kel minden könnyen,
csak a perc az, 'mi eltűnő.
(megjelent a facebookon)