Csak könnyedén
Írta: Vörös István
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 372
Csak könnyedén
„Feltámadt a régi kegyetlenség.”
„Lesz, ami lesz, nem fogok a saját görcstelenségemhez görcsösen ragaszkodni.”
Esterházy Péter: Semmi művészet, 190, 191. o.
Feltámadt a régi kegyetlenség. Lesz,
ami lesz, nem fogok a saját
kegyetlenségemhez görcsösen
ragaszkodni. A régi kegyetlenség
ezek szerint halott volt, de most fel, fel,
feltámadt, ti kegyetlenségei a földnek,
jó tudnotok, hogy van egy régi is
közöttetek, mert vetélkedés van
a kegyetlenségek közt, és a hosszú
kések éjszakáján az új kinyírja a régit,
az igazit, az eszme igaz hívét,
az őskegyetlenséget, de nem lesz
jobb a kegyetlenségek ellenzőinek.
Nem is szabadna ellenezni. Mert
az ellenzés maga kegyetlenség,
az ellenzékiség kegyetlenkedés.
Kegyes csalás ezt nem észrevenni,
és kegyetlen igazság észre.
Rávenni az észre valamit, mint amikor
gyereket emel fel maga elé nyeregbe
a lovas. De milyen lova van? Ki adta
alá? És ki adta elé a gyereket?
Ne adjatok át gyereket a drótkerítésen,
ne meneküljetek a halál elől, várjátok
be büszkén, ez Európa üzenete.
Lesz, ami lesz, nem fogok a saját
görcstelenségemhez görcsösen
ragaszkodni. De mi máshoz
ragaszkodhatnék? Mint utolsó
kincsemhez. Ami már nem kincs,
hanem létalap, lélegzetvétel,
csak könnyedén, csak.