Írta: Kocsis János
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 220
Csak a csend…
Csak a csend csöpög a csapból
s hallgatom
A ritmus monoton, altatom
magam
A hátán fekvő szörny szemében
fekete massza
Hiába kerül az álom
nincs okom panaszra
A szörny én vagyok
A szörny nem fél
te régen elmentél
Te gyermekkorom naiv lelkű énje
Ki a sötétséget elborzadva félte
Félte az éj karmos kezű rémét
S figyelte a csend tapadós sötétjét
mikor félni kell
De most csak én vagyok itt az ágyon
Túl a félelmen, túl minden határon
S lassan az álom ül lustán a fejembe
Mint a csobbanó csepp csapba gyűlő csendje.