Confessio
Írta: Paál Marcell Hesperus
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 245
Confessio
Kénytelen vagyok beismerni
részegségemet. Szemed sötétje - kút.
Zuhanok, és nem kell arra sem figyelni,
hogy harcot gerjesztek. Amőba alakút.
Aki elveszett, az biztosan remélhet.
A fény bölcsőjéhez ösvényt is találhat.
Megoldása lehet akár temérdek,
ha engem kutat, nem lesz találat.
Ember vagyok. Isten és angyal.
Nyomokban félkövér sátán.
Szívem küzd a sívó anyaggal,
vesztes maradok. Sokszor árván.
Idegen szavakat kenek a zajra,
apokrifek békétlen ritmusát.
Nem leszek senki elhasznált fattya,
álmaim reszketeg, örök tusák.
Hódolnom kell. Ez kényes képtelenség.
Az öntudat máglyái bennem égnek.
A hit talán minden. Vagy együgyűség.
Magammal néha összeérek.
/2016.06.18./