Categoricus Imperativusom
Írta: Bak Rita
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 531
Categoricus imperaritvusom
Jóakarat maximummá érleli léted.
Már szigorú, már erkölcsös haditétel:
Mindig jót teszel, bármi idő jön, bármi a vészjel.
Ez kategórikus imperatívuszom, fényteli létjel.
Hangyasereg menetel ma reménytelenül poros úton
Én viselem elegáns hadivértem, képtelen érdem
hogy kivirul majd szürkületében, s robban az éden.
Hogy kivirul majd szürkületében vérvörös égbolt.
hogy kivirul majd vérvörösében, szürkületében az éden.
Vérvörös éden szürkületében várom a jelzést:
Jöjj, kategórikus imperatívuszom, jöjj el a fénnyel
jöjj el az éjjel, jöjj el a nappal, jöjj el a holddal,
Vedd fel az élet igáját, pásztori hosszu subáját.
Hadd tegyem azt, ami kényszer, bensőmben a vezérelv.