Bújócska
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 292
Bújócska
Incselkednek a hunyócska évek,
amíg lassan fától fáig érek.
Szél a kertben tündérfürtön játszik.
- Egykéthánégy! Így számolok százig!
Lassúdva gyűrűsödik a tegnap,
s mint akit az űr illata megcsap,
velem álmodozik a jegenye.
- Ecpec! Mikor is voltam csemete?
Pitypangon nem látszik még a pánik,
csillag-bolyhait szétszórja nyárig.
Szállnak a tájban, ők tudják, hova.
- Huss-huss! Én hogy bújhatok el oda?
Talán eltakar majd az éghatár,
netán szárnya alá vesz kék madár,
vagy fodros felhők útját terelem.
- Hejhó! Ki is a hunyó, szerelem?
Fák mögül kivillan bokád, térded,
régóta te értem, én meg érted...
Szívemben dúdolnak a halk szavak.
- Ipiapacs! Már megtaláltalak.
Vasszécseny,2016.május 2.