Bújó
Írta: Miklya Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 304
Bújó
Buda Ferenc „Ne rejtőzz el” c. versére
1.
Elrejtőzöm, hiszen éber
tekinteted őriz éjjel,
őriz nappal. Bújócskázom
a szívedben, és az ágyon
nehezülő tested bőrén
kopogtat a lüktető én.
Jó volt benned, jó lesz újra,
kinyújtózva, mássá bújva,
pillanatra eggyé válva,
örökös vágy: újra, hátha.
Rád se nézek, úgyis látlak.
Elmeséllek fűnek, fának.
2.
Elrejtőzöm fűbe, fába,
füstbe is, parázs az ára,
madárhangba, kora hajnalt
ébresztő trillázó zajjal.
Bújócskázom minden énben,
amit a szívemben megéltem,
ami koherens alakban
nem maradt, csak a mesében.
Mutatkozom elmúlásban,
maradok egy kicsit másban,
elindulok hamuban sült
referencialitásban.