Budapesten járván

Budapesten járván
2023. augusztus 14.

Én tudom, hol lakott itt Ottlik,
és jártam József Attila lakóhelyén.
Aki a versein sokat kotlik,
lehet más, bizony, nem lehetek én.

Radnóti utcájában járva
előveszem olykor telefonom,
s bár szívem szinte folyton árva,
verseimmel az étert átfonom.

Tudom, hogy Lackfi mai költő,
nem pedig a Toldi Laczfija,
ő szavait szavakba öltő
tollforgató, nem nagyúr, haramia.

Nem tudom, a légy mitől döglik.
Sosem voltam olyan fineszes,
de ahol a szabadságot ölik,
onnan, tudom, csak menekülni érdemes.

Számomra a barna és vörös
bűnözők színe, mint a narancs.
A jövőbe az út, bár rögös,
de tisztának maradni parancs.

És a Sziget fái alatt járva
mindig megemlékezem Aranyról.
Szívem többször zárva, mint tárva,
olykor mégis másfelé barangol.

Bár hazámból új tolvajhad űzne el
fóliázva könyvet, hitet, akaratot,
Nagy Lászlót olvasva szívem énekel,
én Adyval, itthon maradok.

Én innen már el nem megyek,
noha a gondolat fejemen átoson,
megtartanak ők: magyar legyek,
mert ez az övék, és az én városom.