Botormányszájúság
Írta: Tépő Donát
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 322
Botormányszájúság
Utópikus októberrel rezeg a rézfű
vérem alatt ma reggel: tipikus repríz
a tegnap estére, mint kétéltű kasucokor
rühes mindennapjaim felolvadt ízére,
híznának rajtam az acélpávajércék maguktól:
kacsapihére simított viszonylagosság.
Itthon tapossák az álmokat, és felpirított
a behaviorizmus, látom a kenyérfalégy is
megfagy az izmos szuszékfedelek alatt:
kivagdossák perceinkből az elnémított
boldogságpillanatokat, aztán a földre
dobják: én meg itt maradok teveled.
Kubébaborssal kevered az igazságtalanságot,
három portás vigyáz az erkölcsökre, pedig
üresek, mint egy levesporsivatag- de erre
még telik: fáradt megszokással kurkászok
benned, míg végül lecsókolom a szádról
az ingatag lecsókolbászt.