Bizonytalanságom éneke
Írta: Kolumbán Jenő
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 437
Bizonytalanságom éneke
Arra sohasem vagyok
felkészülve hogy beléd rúgjak…
Mindig csak úgy jön, és jól esik.
(utána rossz egy kicsit)
*
Sohasem akarlak bántani
téged csak frusztrált vagyok,
csak támadással tudok védekezni.
Úgy vetkőzöm csontig mint a nagyok.
Ők mintha óvatosabbak lennének.
Gusztustalan pletyka meséli életüket.
Olyan mintha magadra ismernél
pedig csak túlzó önértékelésed
játssza el veled hogy költő vagy.
Máshoz nem hasonlítható egyedi.
De az nyugton mégsem hagy hogy
mintha nem lennél elég eredeti…
Lehetőséged határán állsz!
Nem akarod tudomásul venni
hogy lehetetlent vizionálsz.
Lelkedért nem kell pokolra menni.
*
Elég ha tudod ilyen vagy és ennyi.
2016.01.10.