Biccenő szonett karácsony ürügyén
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 107
Biccenő szonett karácsony ürügyén
A csendes éj, ha rám terül, feléled
talán a régi, szép legenda. Csillag
a kék drapérián ma ócska színfal,
az égre nézni nem szokás. Tömérdek
a talmi, földi fény, ima. A dallam
divatjamúlt, a rigmus is feledve.
Csak állok itt a Messiást keresve,
király se, bölcs se, kétkedő magamban.
A véges én a végtelent megértem,
időtlen és határtalan, mi körbe-
vesz. Ám, ha halni készülő a testem,
a lélek él tovább, s amit megértem,
megőrzi? Örök vagy alél örökre?
A Messiás csak egyre hallgat bennem.