Bezárva
Írta: J. Simon Aranka
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 111
Bezárva
(karantén-vers)
Hetek óta magamba zárva
ízlelgetem a szót: magány.
Előbb másik felemet, lelkem társát
veszítettem el,
s mintha ez elég még nem volna,
jött a vírus, foglyul ejtett a lakás.
Fájdalomtól űzve, kiüresedve
bolyongok a néma szobák légüres terén,
szívtáji nyomás és légszomj kísérnek…
nem a vírus kínoz, a hiány nehéz.
Mintha pusztában, száműzött lennék,
hol száraz homok és bogáncs terem,
nincs vigasztalás, nincs reménysugár,
csak démonaim vannak velem.
Homokra vetődő árnyaik tükrében
úgy látom: magam is árny vagyok, szegény,
párkaujjaimmal siklok fel és alá
életem bonyolult, sűrű szövetén.
Az idő fonala finoman szétfoszlik,
a karanténban nincs óra, nincs perc,
csak önmagammal kell versenyt futnom,
hogy meglássam: igazán az volnék,
kinek magamat mindig hittem?
(Első közlés)
.