Írta: Hámori István Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 294
Meghalt, megírta. Átfordult a teste.
Anyaföldből gyúrt nyirkos szemfedél
takarta arcát, és Abdán az este
hallotta, mondták: na, már ez se él.
A csapat tovább vánszorgott az éjben,
őket más jelnél várta a halál.
Napi eset. Hányadik volt a héten?
Vajon a hajnal életben talál?
Megy a menet, együtt a jók, a rosszak,
lemaradozva az éppen halottak.
A szél a fákon tán levelet himbál.
S a költő, ki még bizakodott tegnap,
ma már halott, zsebében a füzetlap:
nem tud meghalni, és élni se, immár.