Beteglátogatás

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 397

Ligonių lankymo dienai

Vadinasi, jūs gyvas? Ir puiku.
Pripaisto žmonės nebūtų dalykų.
Kam įvykiams užbėgti už akių?
Visai dar nedega dėl tų vainikų.

Ir lūpas, va, pakrutinat šiek tiek.
O sakė – jums viena kita savaitė.
Po viso šito daktarais tikėk!
Nenuostabu net, jeigu imsit sveikti.

Atrodote už popierių balčiau. –
Ne juokas laukti giltinės kasdieną.
Juk, rodos, mirsime visi, tačiau
nenori niekas gulti po velėna...

Jau turtą padalinote, tikiuos?
Dabar tie formalumai visokiausi,
vienok ramiau: dėl smulkmenos kokios
juk jūsų kapuose nepasiklausi.

Dabar jums ritas ašara karšta,
bet kai gulėsit po klevais bei uosiais,
tikėkit, juodo sielvarto našta
prislėgs ne jus, o priešingai – gyvuosius.

Jūs neišnyksite galų gale,
tiktai, kaip sakoma, užkasim žemėn. –
Vis tiek – prieš saulę noksit uogele
ar jaunu medeliu šlamėsit, amen.

Beteglátogatás

Hát ön él? Eljöttem gratulálni.
Az emberek mennyit összehordanak!
Miért kell a gyász elébe vágni?
Hisz nem ég a ház a koszorúk miatt.

Az ajkai, úgy-ahogy, mozognak.
Pedig mondták, már csak egy-két hete van.
Tehát így higgyünk az orvosoknak!
Az se csoda, ha még felépül vigan.

Legfehérebb papírnál fehérebb.
Nem tréfa naponta várni a kaszást.
Mert bár mind kidőlünk, ember és eb,
mégis jobb a sírba lefektetni mást.

Vagyonáról végrendelkezett-e?
Most annyi sokféle formaság akad,
békésebben térhet temetőbe,
ha nem háborgatják sok csip-csup miatt.

Látom, forró könnyet ont, barátom.
De mikor a fűz és nyír alatt pihen,
higgye el, a sötét gyász súlyától
nem a halott szenved, csak az eleven.

Nem tűnik el, nem kell megijedni,
csak a földet rákaparjuk - rám nem.
Gyümölcsként fog napba énekelni,
zsenge lombként sustorogni. Ámen.