Bennünk élő stációk

Írta: Pődör György


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 287



A BENNÜNK ÉLŐ STÁCIÓK
( „Ibis ad crucem” )
 
Nyitja szemét pilátus-arcú reggel:
hallgatag az álom cibálta remény.
Varjak sokasága cinkosan hergel,
a gazság sem nevezhető most nevén.
 
A szív még belül korbácsol  így egyet,
s cinkos fortélyok közt hallgat az erény.
Mattult tükör-barabás visszanevet,
vélve,így bűntelen, s szabad lesz szegény.
 
Nem mindenkinek döntése a sorsa.
A mentegetőzés már kezét mossa.
Vivaldi-szélben  az ég időtenger,
 
s ördögszekér  fut vagy indulatboglya.
A nappal már a hamis szelek foglya,
s benn célkeresztjére feszülő ember.