Beláthatatlan
Írta: Banka Anna
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 95
Beláthatatlan
Néha törik a pohár.
Sokáig ép, évekig kivár,
majd egyszer csak
kezemben fogva,
megadja magát,
s széthullik ropogva.
-.-.-.-.
A magas távfeszültségű
oszlopok vezetékein
áramlik a rekkenő meleg.
Kopog a távíró, titátá ritmusa
küldi – kinek? – a jelet.
-.-.-.-.
Csak füst és föld és kő;
dörgés marad utána.
Ma sincs esély arra,
hogy kitörjön a láva.
-.-.-.-.
Ugyanazt írom. Észrevetted?
Ahogy a szerda követi a keddet,
ért mogyoró koppan a földön;
tintám ugyanabba a tollba töltöm.
Ugyanazt a szőlőt kell taposnom,
hogy édesebbé váljon mustom –
mostom.
-.-.-.-.
Mélyül alattam a katlan.
Beláthatatlan messzeség
a magasban.
A hegyek kék színét
emlékezetem hulláma mossa,
szétázik, mint szájban az ostya.