Becsapódás előtt
Írta: Papp Ákos
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 258
Becsapódás előtt
Mozdulatlan tó a nyugalom,
diófába olvadó tekintet.
Föld alá bújtak a távlatok,
küszöbön árnyak,
karanténba zárt versek.
Elásott kert a tudat,
történetté mossa a gyom, a vetetlen dolgok hiánya,
sarokban kuporgó mesék, kövek szeretnek egymásba.
Serceg a toll, furán koppannak a szavak,
a gyönyör sajog, mint járókarács mögött
anya után vágyakozva nézni a kilincset.
Vajon nyílik majd az ajtó?
Beleborzongok.
Talán ez a pillanat a legszebb.
(első közlés)