bárányfelhők
Írta: Mihálydeák Anika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 299
bárányfelhők
égi nyáj ahogy a fényt legelni vágyja,
térben idő az el nem nevezett minden,
s teremtett tovább ez a magányos Isten:
lőn ember, lőn lyukas kád kolóniája.
eltévedt út morzsáknak szórta szét magát,
ahogy vászonarcát félholdra varrta ki.
csók pihent a fáradt vállakon, s volt, aki
Velem együtt gombolta le az éjszakát.
Milyen volt ez a világ. egy kicsit utált
és szeretett. kitalált bárányok felett
a szemekre kész életeket szögezett.
hittem, míg félholtra nem vert egy kiskutyát.