Bárány a sínek közt
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Kirilla Teréz
Versek
Bárány a sínek közt
Egy pályaudvar pillérei.
A gravitáción túl
a magány az egyetlen,
ami mérvadó.
Ideges pelyhekben tapadnak a kezek az ablakokra.
Szétfoszló párafoltok a szenvtelen üvegmezőn.
Egyik utas sem bír vonatra szállni,
és mindegyikük ősz.
Állnak a peronon, mint házfal tövében
az elvirágzott gyermekláncfüvek.
Szállnak a fehér pihék.
Ellepik az arcomat, orromba tapadnak.
Az izgatott nyálkahártya görcsbe rántja
az apró arcizmokat.
A világ szelíd, mint a bárány.