Bányász sirám
Írta: Kovács Attila
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 283
Bányász sirám
Arcomba fú a bánat. - Átkozott por! -
Hajtom le ősz-ugar fejem kezembe,
Ne lássa könnyem. Életem hozott bor,
Fehér kenyér közé tekint. Verembe
Való galádnak, ágyelőnek érzem
Magam, de Ő zokogva, átkarolna...
Mi jár nekem, ki ércet ás, lop? Érdem?
- Lökném el - ím, vadul. Talán farolna
Is még az ágyig édesen botolva,
Kacéran állra húzva szoknya bodrot,
S szerelme hangja vágna át loholva
A bánya-menti éjben égi fodrot...
Szemembe száradó sikolyba törtem...
Ma térden áldanám, akit gyötörtem.