Bánattörlés
Írta: Papp Ákos
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 251
Bánattörlés
Párás üvegre írtam neved,
leheltem fölé parányi ablakot.
Kikémleltem résen át a félhomályba,
kopasz fák intettek: jó napot!
Távolabb néztem, erdőn-mezőn
száguldott pillantásom, városokon át,
futott-rohant ismerős tájakon,
megzörgetni szobád ablakát.
Álmodtál. Ágyad felett pici pók
szövögette hálóját halkan.
Arcodról letöröltem minden bánatot,
Istenhez voltam hasonló e pillanatban.
Világosodik. Fények vibrálnak.
Lassan elmúlik minden álom.
Friss kávéillat szökik be az ajtón,
ébredsz, lerázod pillantásom.
Újra ablak mögött bámulok
a kopasz fákra leheletnyi résen át.
Milyen csodás volt találkozni veled,
s átvirrasztani az éjszakát.
(első közlés)