Bánat
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
Bánat
Gyermekként is megérint sokszor
Csak nem tudod mi az.
Tört játékoddal vigaszért futsz,
Fél karral, csitítva ölelnek,
Alszik a testvér,
De neked most anyád egész öle kell,
Illata, melege oly nagy a baj.
Harcolsz keményen, torokkal, könnyel,
Ütsz is, ha kell.
Anyád karja már sorompó,
Megállít, és nem ölel.
Fáradtan bújsz egy messzi sarokba,
Az ismerős zug puhán betakar,
A sírás elalszik a szádon
Te is elalszol, s álmod alól
Halk csuklásokkal tör fel a bánat.