Balassiáda a varjakhoz

Írta: Török Nándor


Közzétéve 10 hónapja

Megtekintések száma: 254



Balassiáda a Varjakhoz
(Darvaknak szól)

„Mindennap jó reggel” előbb vannak eggyel mulandó, szép napjaim.
Elmerengek olykor fáradtan a bortól jó Balassi darvain,
Akikhez ő szólott, mikor nem volt jó ott „Óceánum” partjain.

„Látom utatokot”, mint Ő látott okot gondolni hazájára.
- Emlékszik-e Az, rá? S hogy válik igazzá a régmúlt szava mára,
Míg a jelent nyűvöm, s túl a messzi űrön verdes a darvak szárnya.

„Bújdosom mint árva” saját kis hazámba’, hol kárognak a varjak,
S ha hozzájuk szólok, van rá ezer jó ok, mi szívemből sarjad
(Harsány létük zavar ugyanúgy, mint tavaly, s nincs egy se, ki rám hallgat):

„Szárnyad vagyon, repűlsz”, de el mégsem kerülsz: sötét folt vagy az égen.
Sötét folt vagy rajtam, s árnyadtól takartan saját húsomat tépem
Tehetetlen dühvel, léted maga bűnjel, és rám szállni vársz készen.

„De ne siess kérlek”, oly esendő a lélek, amikor jobbra vágyik.
Egy kis nyugalomra, mi ráférne e honra, bármit ígér egy másik
Fekete dög-madár, aminek csőre vár és karma ki nem vásik.

„Adjon az jó isten” valamit, mi nincsen könnyűvé vált testemen.
Adjon két jó szárnyat, mikor varjú támad (soha nem volt fegyverem),
S darvak után szállok, daruvá így válok: mindegyikük egy velem.

„Sok háborúimban, bujdosó voltomban” megbékéltem, ahogy kell:
Magammal először, s bármi, ha előtör, bölcsességem nem fogy el.
Darulétem ural, nem kezd egy varjúval. Károgjon az, ha úgy kell!