Írta: Szoó Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 255
Aztán
Elhagyottan,
mint kiürült vizespohárban
csendül benned a rettegő némaság.
Hiába ömlenek körülötted a szavaknak álcázott
önigazolások, figyelemfelkeltések,
bizonygatások és ismétlődő háborgások,
nem találnak rád a megragadhatók,
az értelmet hordozók,
a meglepetésszerűen szépek.
Várni kell kicsit,
aztán,
amikor már
igazán megszomjaztál,
s beengeded őket,
túlcsordulnak,
meglátod.