Aztán fel
Írta: Jahoda Sándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 490
Aztán fel
Első a berendezkedés, aztán fel
lehet sírni. A szerencse hívja
elő a tettet, vagy a tett a szerencsét?
Nem tudom. Nincs kulcsom magamhoz.
Igaz, másoknak sincs. Nekem csak szabad
pálya kell, szabad út, amely mentén hanyatt
fekve addig bámulhatom az eget, ameddig
akarom. Eljátszom a gondolattal, hogy
föltetováltatom a kézfejemre a Szíriuszt.
Életnagyságban. Megpaskolom vállát otthonomnak:
a testemét, a Földét, a Naprendszerét,
a Tejútét, a Világegyetemét. A távolság –
illúzió. Létigenlő mondatokat emelek
ki az ablakon. Cigarettám parazsa a sötétben
fel-felizzik. És vele az arcom. Mindegyik.