Írta: Zentai Eta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 280
Négy éve mentél el
Gyógyulok lassan
Krónikus hiányod néha begyullad,
Ha megütnek árva pillanatok
Karanténba zárt a szeretet
Egyedül vagyok hetek óta
Fullasztó a csend, akár a vírus
Tapintható hiányod elől
Könyvekhez, versekbe menekülök
Fényképedről végleges
Tekinteted kísér bármerre lépek
Minden gyorsan történt
Eszmélni sem maradt időm
Halasztásból örök hiány
Elhallgatásból bűntudat lett
Én voltam a gyenge láncszem
Azt ígérted vigyázol rám
Törékeny ígéreted
Téged sebzett halálra
Nem tűri az Isten,
Hogy helyette döntsünk
Távozásod durva kényszer
Nyitva hagyott ajtó
köszönés nélkül.