Azonosság
Írta: Paál Marcell Hesperus
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 435
Azonosság
A szavak már csak kurta gyertyacsonkok.
A ritmus lángja pislákol kicsit.
Tapsmezőkön csendkaszák aratnak,
hangmorzsa gurul - a fény avítt.
Vers-zigóták nőnek rá a szájra.
A plafon nyíló, mennybe nyúlt üreg.
Felhővének rúgnak sötétségbe,
a mindenség felszítja hűlt tüzed.
Gyertyacsonkok foszló karimáján,
lobban, táncol merengő szavunk.
Vándorló hangjaink pőre bálján,
a vers igaz, s a versek mi vagyunk.