Azonosság

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 459

Azonosság

A szavak már csak kurta gyertyacsonkok.
A ritmus lángja pislákol kicsit.
Tapsmezőkön csendkaszák aratnak,
hangmorzsa gurul - a fény avítt.

Vers-zigóták nőnek rá a szájra.
A plafon nyíló, mennybe nyúlt üreg.
Felhővének rúgnak sötétségbe,
a mindenség felszítja hűlt tüzed.

Gyertyacsonkok foszló karimáján,
lobban, táncol merengő szavunk.
Vándorló hangjaink pőre bálján,
a vers igaz, s a versek mi vagyunk.