Az utazó
Írta: Markovics Anita
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 209
Az utazó
– Apámnak -
Álma volt oly sok ódon város, új megapoliszok,
csillogó vitrinek, korhadt bárkák, sóette kikötők,
szétpattagzó sivatagok, a rengeteg ázsiai hegy,
és hogy Párizs térképét húsz éve miért bújom,
mert azt ígérte: " Egyszer ott élünk majd,
most tanuld még:le tréno - szánkó;
mon pere - apám; ma maison - otthonom. "
Neki indulni kell, hiszen várják... most épp
cukros tetejű üveghegyek, utána
barlangok, ahol lágy torkú, kifent homály van......de jaj,
még a tág levendulamezők is ott lengenek......
és valahol egy, még fel nem épített ház is, kerttel...
ott leszünk majd igazán boldogok!
csak legyen idő megtalálni... gerleszóra kelünk majd,
citromfű átlátszó árnya ring sárga ablakon.
" Elég! Legyen idő! Most aludni kell. Nemsokára megjövök. "
- Felnőttem és már a Hold is kémlel napcserzett bőrömön.
Várom őt, de nem érkezik,
a titkos meséket elirigyelte egy messzi táj,
hajamban ragyognak már örökölt, őrült délkörök,
utamba ne állj...