Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 266
Mintha hatalma lenne az időnek,
múlnak napok, az újak meg kinőnek.
Tavallyá lesz a ma, petárda dörög,
és a magasban csillagzik az örök.
Ami fentről látszik, apró kis körök.
A világra ráülnek hamis ködök,
ezért szorong a ma, múltját kinőtten
álma lépdel, holnapja még cipőtlen.
A magasban üstökösök ígérnek
ismét reményt a közelítő évnek,
de az ég Heródes - felhőkkel tele.
Telének erőt hazudik még szele.
Távol bölcsek tekintenek az égre,
találnak-e igaz csillagot végre?