Az ősz, szakállas úr
Írta: Kádi Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 551
Az ősz, szakállas úr
Az ősz, szakállas úr zsörtölődött egy kicsit,
megrázta magát, és hideg lett.
szavaiból sárga levelek hulltak,
és a szél végigsöpört a városon...
Még jó, hogy ilyen hosszú alkonyok vannak,
amik rózsaszínre festik az arcomat.
az utcák egyenes, kidőlt fatörzsek,
rájuk senki sem lép, nyirkos mind.
Égpára teszi tükrössé a várost,
mintha nem lenne nekem egyszer látnom is épp elég!
Didergek két gondolatom között,
csak a hátamon csüggő nehéz táska
emlékeztet, hogy a földön járok...
Ha az ujjamat végighúznám az égen,
megrepednének a terhes fellegek,
és elkezdődne a tél.